A nevem Mária.
Éveken át azzal áltattam magam, hogy én egyszerűen csak ilyen rossz alvó vagyok.
Ahogy a fejem a párnához ért, azonnal elkezdett pörögni az agyam.
Csak forgolódtam órákig. Sokszor hajnali 3-kor kipattant a szemem, és képtelen voltam visszaaludni.
Mindent kipróbáltam. Marékszámra szedtem a melatonint. Liter-számra ittam a citromfű és macskagyökér teát.
Vettem sötétítő függönyt, és száműztem a telefont a hálószobából.
Semmi sem használt.
Egész nap kába és kómás voltam.
Kétségbeesésemben könyörögtem az orvosomnak, hogy írjon fel altatót.
Egy ideig úgy tűnt, működnek a bogyók.
Teljes kiütöttek 8 óra hosszára.
De minden reggel ugyanúgy, teljesen kimerülten ébredtem.
Ködös volt az agyam, nehéznek és levertnek éreztem magam.
Aztán jött egy nap, ami mindent megváltoztatott.
A 6 éves unokámmal voltam a boltban.
Egy ismerősöm odalépett hozzánk, és megkérdezte, hogy hívják a kicsit.
Kinyitottam a szám, hogy kimondjam a nevét... és teljesen leblokkolt az agyam.
Tíz iszonyatosan hosszú másodpercig képtelen voltam eszembe juttatni a saját unokám nevét.
Pánikba estem. Azt hittem, korai Alzheimer-kórom van.
Még másnap elmentem egy elismert neurológushoz. Amit mondott, az sokkolt.
